elefánt

จาก วิกิพจนานุกรม พจนานุกรมเสรี
ดูเพิ่ม: Elefant และ elefant

ภาษาฮังการี[แก้ไข]

elefánt

รากศัพท์[แก้ไข]

จากภาษาละติน elephantus, จากภาษากรีกโบราณ ἐλέφᾱς (eléphās, ช้าง).

การออกเสียง[แก้ไข]

คำนาม[แก้ไข]

elefánt (พหูพจน์ elefántok)

  1. ช้าง

การผันรูป[แก้ไข]

การผันรูปของ elefánt (stem in -o-, back harmony)
เอกพจน์ (egyes szám) พหูพจน์ (többes szám)
nominative elefánt elefántok
accusative elefántot elefántokat
dative elefántnak elefántoknak
instrumental elefánttal elefántokkal
causal-final elefántért elefántokért
translative elefánttá elefántokká
terminative elefántig elefántokig
essive-formal elefántként elefántokként
essive-modal
inessive elefántban elefántokban
superessive elefánton elefántokon
adessive elefántnál elefántoknál
illative elefántba elefántokba
sublative elefántra elefántokra
allative elefánthoz elefántokhoz
elative elefántból elefántokból
delative elefántról elefántokról
ablative elefánttól elefántoktól
รูปแบบการแสดงเจ้าของของ elefánt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elefántom elefántjaim
2nd person sing. elefántod elefántjaid
3rd person sing. elefántja elefántjai
1st person plural elefántunk elefántjaink
2nd person plural elefántotok elefántjaitok
3rd person plural elefántjuk elefántjaik

ลูกคำ[แก้ไข]

(คำประสม):